Teréz anya szavait (nem szó szerint) idézve kezdem gondolatmenetem írásba foglalását:
A legnehezebb feladatom az életben, elfogadni azt, hogy nem tudok mindenkin segíteni.
Miután blogom címe a sebnyalás és seggnyalás mellőzésére épül, őszinte és fájdalmas kiírásaim serege jelenik meg itt, megpróbálva abba a köntösbe bújtatni, amit tapintatnak hívnak.

Mottóm: Csináljon mindenki azt, amit akar, amiben jól érzi magát úgy, hogy közben senkinek ne ártson!!!!!!

Nehéz dolgom van, hiszen sok kedves és nem kedves ismerősöm lapozgathat ezen az oldalon, akik esetleg magukra ismerhetnek. De! Felhívom a figyelmeteket kedves olvasóim arra, hogy egyáltalán nem rólatok szól! Hanem értetek!
Nagyon szívesen és önzetlenül osztom meg gondolataimat, tapasztalataimat veletek, hátha tanulhattok belőle, vagy esetleg megismerhetitek magatokat írásaim által.
Szükségeltetik a megértéséhez a blogom nevének magyarázata is, hiszen ebben a témában próbálkozom az okosságokkal. Paraapara, azaz: Para a para.
Szómagyarázat (teljesség igénye nélkül): para- (melléknévi előtag)az említett dolgon túli, pl.: paranormális- normálison kívül eső, rendellenes, működési zavarra utaló, valami ellen való felhasználás, aggódás, félelem
Félelem a rendellenestől, félelem a normálistól eltérőtől.
Nos; mi is a normális: Értelmező szótár helyett ; a társadalmi elvárásoknak megfelelő. Tucat- termék.
Ezután már egyszerű összerakni a magam alkotta szóösszetételt.
Eltérés felvállalásának félelme, másság félelemből fakadó nem vállalása. A másság, eltérés ebben a formában nem kifejezetten vallási, faji másság. Egyszerűen saját gondolatainkat, saját magunkat felvállalni. És eljutottam a teljes és tökéletes meghatározáshoz: Félelem saját magunk felvállalásától

Hiszen mi történik, ha kilógunk a sorból: Kivet minket a társadalom. Még akkor is megvet, ha ártatlan módon éljük saját életünket.
Az én generációm azt tanulta a szüleitől, tanáraitól, álljon be a sorba, illeszkedjen be a szűkebb- tágabb környezetbe. Folytassa a szülei életét, vigye tovább erkölcsi, családi, társadalmi értékrendjét, legyen megbecsült tagja a közösségnek. Ne kerekedjen felül másokon, ne uralkodjék, legyen alázatos, szolgálja hazáját, családját, férjét/feleségét, gyerekét, munkahelyét,stb. Örüljön amije van, ne vágyjon többre, és jobbra. Ne gondolkozzon álmokon, tegye a dolgát, legyen termelő munkás, ezáltal megbecsülést kap.
Hát én elmondhatom, hogy a megbecsülés nem megegyező fogalmat rejt a társadalmilag elfogadott viselkedésformával. Sőt! Soha nem megbecsült tagja voltam saját korosztályomnak, hanem tucatember, aki akkor volt a legtökéletesebb, ha nem gondolkodott, csak tette a dolgát, amit rábíztak.
Most már van néhány év mögöttem a tucatember és a paranormális ember mivoltomból, és bátran állíthatom, utóbbi formámban sokkal több megbecsülést kapok, mint ezt megelőzően.
Persze csak azt kapom, amit magamnak is szánok. Rá kellett jönnöm, a társadalmi elvárások teljesíthetetlenek amellett, hogy én önmagam legyek, és élvezzem az életem.
Ennyi elég is lesz fogalomértelmezésnek!
A változás, változtatás mindenkinek a kezében van. Függetlenül kortól, nemtől, betegségtől, függőségtől, családtól, munkahelytől, élethelyzettől, és egyéb környezeti, társadalmi tényezőtől.
Ne akarj megváltozni egy varázsütésre, hiszen varázsvessző nem létezik. (Legalábbis ha ezt olvasod, nem adatik meg számodra.) Ellenben megadatik Önmagad erős és kitartó akarata, türelme, merészsége, őszintesége, szeretete, tetterő változásod érdekében, és nem utolsósorban alázata. Sőt, kapsz hozzá segítséget tőlem, teljesen ingyen.
Ha érdekel a folytatás, legyél a követőm, ha ismersz másokat, akiket érdekelhet az efféle változás, oszd meg velük blogomat.

Tartsd szem előtt: Attól hogy olvasod, nem változol meg! Attól hogy hallgatója vagy egy szuper tehetségű tanárnak, te még nem változol, csak megismered a lehetőségét annak, hogy változhatsz!