Ugye megengeded nekem drága Jóisten, hogy boldog legyek?
Ugye segítesz nekem drága Jóisten, hogy megtanuljam, hogyan legyek boldog?
Ugye megtanítasz arra, hogyan élvezhessem azt, amim van?
Hogyan örüljek az életemnek, a családomnak, a házamnak, amely az otthonom?
Hogyan örüljek a munkámnak, amivel pénzt keresek, mely által annyi pénzem van, amennyire éppen mindig szükségem van, ezért sosem érzem szűk-ségét?
Hogy boldogságom leljem hétköznapi teendőimben, mert azt kapom, amire vágyom, azt kapom, amire szükségem van, azt kapom, ami a sorsom.
Hogy azok az emberek vegyenek körül, akikre vágyom magam körül? Azok között mozogjak, akik megbecsülnek, mert én magam is megbecsülöm őket.
Ugye megengeded nekem drága Jóisten, hogy változtatni tudjak azokon a dolgokon, helyzeteken, amikre már nincs szükségem?
Hogy el tudjam hagyni azokat az embereket, akikkel már nincs egyéb feladatom, csak az elengedés.
Ugye megengeded nekem, hogy a körülöttem élő emberek boldogsága az én boldogságom is lehessen, s ezáltal szemlélhessem, tapasztalhassam saját boldog létemet?
Ugye megengeded nekem drága Jóisten, hogy segítséget, támaszt nyújthassak azoknak az élőlényeknek, akik megtisztelnek a bizalmukkal, hitükkel, mely hozzám vezérelte őket?
Hogy tudatosan és tudattalanul hozzájárulhassak mások boldogságához, biztonságához, jól-létéhez.
Ugye megengeded nekem drága Jóisten, hogy egységben élhessek a világmindenség minden létezőjével, a legtágabb és legszűkebb atmoszférában?
Ugye megengeded nekem drága Jóisten, hogy a szavaim általam eljussanak hozzád, majd vissza magamhoz, s nem a fülembe, hanem az agyamba, az érzéseimbe, a cselekedeteimbe, legbensőbb belsőmbe; a lelkembe?
Ugye segítesz nekem eljutnom hozzád, majd vissza magamba, hogy rád találjak drága Jóisten?
Köszönöm neked drága Jóisten, hogy mindazt adod, amim van, hogy földi létem minden pillanatát élvezhetem, a megtapasztalás csodálatos lehetőségeit, Veled, velem, és minden más egóval egységben.