Minden cselekvés, amelyet teszünk, vagy nem teszünk, megváltoztatja más, vagy a mi életünket.
A cselekvés idővonalán dolgokat akadályozhatunk meg, vagy hozhatunk létre anélkül, hogy nekünk ez az információ bármikor is a birtokunkba kerülne.

Eszerint ne kérdezd „Miért?” Hiszen a te utad nem is biztos, hogy változik azáltal, hogy valamit megcselekedtél, ellenben a másik emberé gyökeresen változhat. - Az érdekesség az egészben az, senki nem is sejti, hogy befolyásolás történik.
Azt a szót, hogy „Miért?”- csak az egó teszi fel, ha valamire nincs racionális magyarázat, vagy értelmetlennek tűnik a számunkra.

Hogy ezt megértsd, leírok egy példát az életemből:
A minap kedves városomban várakoztam új, általam választott ingatlanközvetítőre, hiszen a lakást eladnám, az értékesítést rábíznám egy szakemberre, aki helyettem intézi az ezzel kapcsolatos ügyeket. 11 órára beszéltük meg a találkát, csengett is a kaputelefon pontban 11 órakor.
Várakozás közben megcsörrent a telefonom, és régi ingatlanközvetítőm keresett. Már régóta nincs dolgunk egymással, egyszerűen ő nem azt nyújtotta, amit én vártam, az együttműködés nem létezett közöttünk, ezért is alakultak az eddigi dolgok úgy, ahogy.
„Szakításunk” ellenére felhívott- van érdeklődő a lakásra- Érdekes módon éppen ott voltam a lakásban, el is daráltam gyorsan; záros határidőn belül ha jön, látja a lakást, ha nem, nem. Mondjuk legyen ez az időpont legkésőbb 13 óra, 30 perc, s miután nekem teljesen mindegy volt ez a szemle, rábíztam az ingatlanközvetítőre.
Jöttek is, a megbeszélt időpont előtt pár perccel, szemrevételezték, aztán távoztak. Amikor beléptek az ajtón, tudtam jövetelük célja a szemrevételezés, végeredménye nem a lakásvásárlás. Amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan mentek is.
Ennek a történetnek a lakásajtó becsukásával vége is lett.

Aztán elkezdtem morfondírozni azon, hogy vajon miért történt ez így? Hiszen az én szemszögemből semmi értelme nem volt, hogy belementem a várakozásba a fűtetlen lakásba. Valamiért türelmesen vártam kettő és fél órát, ami hozzám mérten rettenetesen nagy szó, hisz várakozásból 10 perc is elég.
Aztán hazafelé az autóban ráértem agyalni a történtek miértjén.
Na, természetesen nem kaptam meg a választ!

Eszembe jutott : Mi volna, ha képes volnék belelátni abba az időbe, amikor nem várom meg, és elindulok 11 óra után?
Vagy ha nem várom meg és ők mennek egészen más irányba, más időben?
Nem lehetséges az, hogy velem azért nem történt semmi, mert vártam két és fél órát?
Nem lehetséges az, hogy azért vártam két és fél órát, hogy velük megtörténjen, vagy ne történjen meg az, ami nekik volt akkor szánva?
Mi van, ha azért nem szenvedtem balesetet az úton, mert nem akkor voltam ott, amikor, hanem két és fél órával később?
Vagy ha ők nem ezen az úton jönnek /mennek, nem akkor, hanem egészen más időpontban? Lehet hogy megúsztak egy helyzetet, vagy éppen bekövetkezett egy sorsfordító helyzet számukra?

Tehát:
Semmi cselekedetünk nincs anélkül, hogy a világ folyását ne érintené! SEMMI!
Mindig minden okkal történik. Mindig minden cselekedetünkért felelősek vagyunk, minden cselekedetünkkel befolyásolunk másokat, még akkor is, ha soha nem tudjuk meg, mi történt, vagy mi történt volna ha…?

Ha ebből a szemszögből kezdjük el figyelni a világunkat, egészen más értelmet nyer minden ami érint bennünket. Sőt, saját viselkedéseinket is nagymértékben befolyásolni képes. Elfogadóbbak leszünk, befogadóbbak, türelmesebbek magunkkal, másokkal szemben.

A dolgok folynak, de nélkülünk egészen másként folynának, s mivel az univerzum folytonos és teljesen megtervezett matematikai összefüggéseken alapszik, a mi létünk /nemlétünk éppen olyan fontos befolyásoló tényező, mint bármi más léte vagy nemléte.
Ezért hát, ha valami „rossz” dolog történik velünk, ne a miértjét kutassuk, hanem a történések folyását vegyük alapul benne.

Sosem késel el véletlenül. Sosem várakozol hiába.
Ha valahol ott kell lenned, akkor, abban a pillanatban, az sem véletlen.
Ha soha nem tudod meg az értelmét, az sem szükséges. Ha szükségszerű volna, úgyis megtudnád!