„Csak ne hadakozzál. Add át magad a dolgoknak, a történéseknek. Ne ragaszkodj semmihez, még a pillanathoz se, amit éppen megélsz. Figyeld a körülötted zajló eseményeket, abból meríts. Ha nem hadakozol, nem ragaszkodsz, csak egyszerűen hagyod, hogy megtörténjenek veled a dolgok, jó érzés kerít hatalmába, ez az igazi valód.
Ne erőltesd a munkát, amit nem szeretsz. Ne erőltesd a vállalkozásod, ami nem megy. Ne hajtsd a pénzt, ami nem jön. Ne aggódj a holnap miatt, ami nincs.
Az adott pillanatra összpontosíts. Ott van minden történés megoldása. A megoldás a munkára, vállalkozásra, pénzre, társra, sikerre, boldogságra.
Ha az agyad kiüríted, nincsenek gondolatok, meglátod és befogadod a pillanatot, amiben ott a megoldás.
Soha nem hallod meg a belső hangot, ha folyamatosan zajos a fejed a gondolatoktól.
Ne akarj! Csak legyél, és fogadj be!”

Ismered az érzést anyaként, amikor a kamasz gyermeked elindul az első házibulijába? Rettegsz attól, mi történik majd. Éjszaka, felfokozott állapot, ital, drog, cigaretta. A gyomrod görcsben, egész éjszaka nem alszol, míg haza nem ér.
Választhatnád azt is, hogy nem engeded el,- de mégis. Tudod, nem zárhatod el, nem féltheted, sőt; meg kell benne bíznod.
Hajnalban aztán jókedvűen, feldobva, cigaretta füsttől bűzlő ruhában, sértetlenül ér haza.
Ezt vártad el tőle. Számba vetted a nevelésed, a bizalmat, melyet megszavaztál neki, elengedted.

Mindennel ezt kell tenned! Engedd el, és fogadd be!