Sajnálom, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek

Attól, hogy a varázsszavakat mormolod magadban, vagy, hogy mindenki hallja- jó hangosan énekeled,- attól, hogy varázskönnyeket csalnak a szemedben, attól, hogy kellemes a fülednek, még nem varázsolódsz el, ha irigykedsz a szomszédodra, mert három autója van, vagy nem beszélsz a testvéreddel, mert vélt, vagy valós sérelmeden nem tudsz túllépni. Vigyázz, mert hamar elcsépelt értéktelen szavakká válnak.
Életem különböző helyszínein, különböző kapcsolataimban találkoztam és találkozom azokkal a mézes-mázas emberekkel, akik fentebb felsorolt varázsszavaikat mormolva cseppet nem különböznek a nagy átlagtól. Magyar nyelvünk csodásan jellemzi azokat, akik kívülről mézzel mázoltak, belül pedig fekete gyilkos kórral fertőzöttek, és gyilkolják meg azokat a balga és figyelmetlen embereket, akik rátapadnak a mézre. Természetesen gyilkolják önmagukat, de ez az ő bajuk. A miénk az, ha minket, és ezt hagyjuk.
Ezek az emberek sosem tudnak azonosulni azzal, amit kívülre vetítenek, hiszen szerepjátékaik önmaguk fertőzött egoját hivatottak szolgálni.
Felismerve a méz hatását, magukra erőltették a számukra fals magatartást előnyöket kovácsoltak a külcsínjükből.
Ezek az emberek kisebbrendűséggel küzdenek, saját magukkal való elégedetlenségük miatt ilyenek. Áldozatok, elsősorban saját maguk áldozataik. Többnyire magányosak, hiszen hosszútávon az ember képtelen magára erőltetett viselkedésének megfelelni, főképp, amivel nem tud azonosulni. Segítségre szorulnak, de sose pazarold rá az energiád, ha ő maga nem akar változni. Sajnálni sem kell őket, hiszen ezt a magatartásformát ők választották.
Tudni kell őket felismerni, nem belemenni a játszmáikba.
Nincs könnyű dolgunk, hiszen nagyon sok ember van ilyen, főleg, hogy divat lett a pozitív gondolkodásmód, és az egymás iránti szeretet.
Csakhogy: ez a két (szó- fogalom- cselekedet) energiahalmaz sem tűri el a hamisságot. Miután minden rezgésből áll, az érzelmeink is rezgést bocsátanak ki, az érzelmek is. Minél erőteljesebb a szeretet bennünk, annál erősebb rezgéssel jelezzük ezt kifelé, melyet a környezetünk is észlel. A szeretet magas rezgésszámát érzékelni képes a másik ember.
Képzeljük el ezeket az álarcba bújt embereket, saját alacsony szinten rezgő energiamezejüket. Amikor hirdetik a bűvös varázsszavakat, - akár az időjárást jelentenék.
Ezek az emberke mégis megélnek, sőt erősek, előbbre haladnak az őszinte, álarc nélküli emberrel szemben.
Őszintétlenségük viszi őket előre. A többi őszintétlen embernek rájuk van szüksége. Álönbizalmukat az növeli, ha álmosolyt, áldicséretet kapnak. Álmagyarázatokat adnak önigazolásként a külvilágnak azokról a dolgokról, amik lelkiismereti problémákat okoznak nekik.
Mindeközben életében az emberek jönnek- mennek, nincs szoros köteléke, hiszen álarca mögött egy gyenge jellem, aki folyamatos áldozatként éli meg mindennapjait.
Konfliktusaiból gyakran vesztesként kerül ki, amelyből aztán magának előnyt kovácsolni próbál. Megbántottként viselkedik, megalázottként tünteti fel magát, és egyre csak olyan embereket gyűjt maga köré, akik sajnálják áldozatai és helyzetei miatt.
S közben fennhangon hirdeti: Sajnálom, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek.
Ha ráléptünk a jobbá válás útjára, meg kell tanulnunk őszintének lenni, bármilyen nehéz is. Magunknak nem hazudhatunk.
Ha felismerjük magunkban a képmutatás szikráját is, elemezzük ki, próbáljuk megkeresni honnan ered. Ha ez megvan, már nem lesz szükségünk rá. Őszinte emberek leszünk.
Nem mondjuk azt reggel a gyűrött ruhában, kócos fejjel érkező főnökünknek mosolyogva, hogy „de jól nézel ki”. Nem mondunk neki semmit, mert a főnökünk, és nem akarjuk kihívni magunk ellen a sorsot.
Nem mosolygunk, amikor válogatatlan szavakkal illet és megaláz. Nem mondjuk neki „Igazad van.” Helyette határozottan nézünk és kikérjük magunknak a hangnemet, melyet megenged magának, akár hibáztunk, akár nem.